D / DIPLOMA

Ígérem mire eljutok a szó végéig, addigra összeáll a kép. 

Sopronban a Papréten található zsinagógát választottam diplomamunkámnak. Semmi különleges ok vagy cél nem lebegett a szemem előtt mikor e döntést meghoztam, elsősorban a probléma aktualitása; egy friss építészeti pályázati kiírás és persze a helyszín közelsége, ami miatt beleugrottam a témába. A következő időszakban itt szeretném összegezni a lényeget, a szakdolgozatom alappilléreit.

image

Pályázat

2013 őszén kiírtak egy hasznosítási ötletpályázatot az omladozó épületre. A leadási határidő január 6-a volt, ami tökéletes időpontnak bizonyult a következő félév előtt a téma felszínes körbejárásának. Koncertterem volt az ötlet, egy olyan mozgatható színpad-kapcsolattal, ami megfelelő időben oldalra mozgatható; kihasználva az épület oldalsó udvarát és átjárhatóvá téve a zsinagóga belsejét megduplázva ezzel a rendelkezésre álló területet. Ez a pozicionálható doboz önmagában tartalmazta volna a szükséges tereket és technikai kiegészítőket, ami egy kisebb előadáshoz, koncerthez szükséges, így kihelyezhető lett volna a Paprétre is, szoros kapcsolatot létrehozva az őt működtető létesítménnyel. Nem volt sok kutatás, tanulmány vagy elemzés; mindez érzésre és a szűkös határidő nyomására robbant ki belőlem karácsony és szilveszter között. A leadott pályamunkának értékelhető eredménye nem, de tanulsága annál inkább lett, aminek köszönhetően kialakulhatott egyfajta kötődés az egész témakörrel kapcsolatban.

image

RESTART

A félév kezdetével újraindítottam a tervezést, elrugaszkodtam a régebbi ötlettől, mivel jóval mélyebb és pontosabb választ igényel a probléma. Nem csak egy omladozó, ráadásul védett épületről van szó, hanem egy óriási emlékműről, ami Sopron város történelmét tagadhatatlanul magába zárta. A múltról tanúskodik a Papréten elhelyezett Holokauszt emlékmű /Kutas László, 2004./, ami inkább mint az emlékezés ideiglenes színtere helyettesíti az eredeti zsinagóga központi gyülekezeti funkcióját: várva, mintha egyszer, mikor sérüléseiből felépül, visszakapja fényét. Ez a fény már soha nem lesz olyan, mint a régi, a sebhely megmarad örökre; s többet jelent majd, mint a Zsinagóga. E tények felett elsiklani nem lehet és nem is szabad.
Véletlen sem az emlékezés drámai szintű “felfújására”; plasztikai, emlékműszerű és érinthetetlen hozzáállásra gondolok, mert akkor átbillenünk a másik oldalra és nem ez a célunk.
Az “érinthetetlen” az idő múlásával érthetetlenné, üzenetének hangsúlyossága átélhetetlenné válhat, eredeti funkciója elhalványodik. Az emlékmű a történelem eseményeinek sokaságába vész, fontossága eltörpül és közhellyé válik. Végül a szükségben tönkremegy, értékes elemeit elbontják és elhordják, majd felhasználják. A körforgás életünk alapja. Vannak azonban jelek a múltból, melyek mégsem exhumálódnak a generációk változásával, legalábbis jelentősen tovább tart fényük. *

image

A Zsinagóga épülete szorosan beépült az utcafrontba, mely nagyon jól tükrözi a soproni zsidóság történelmét.* Régen a területet elkerítették, kiharapva egy részletet a jelenlegi Paprétből, amin belül a közösség élhette mindennapjait. Jelenleg ez a leválasztás már nem látható, a zsinagóga előtti területet keresztül vágja az út és a hozzá tartozó parkoló, homlokzatától balra pedig elbontottak egy épületet, ami régen kóser hentesként üzemelhetett. Az így kialakult furcsa aszimmetrikus helyzetben megnyílt az utcára egy oldalsó kert, amin keresztül látható a hátsó udvar is. Az eredeti pályázatra benyújtott koncepcióm ezt a területet kívánta volna szabadtéri koncerttérként kihasználni, ami elméletben addig működhetne, amíg ki nem megyünk a helyszínre és rájövünk arra a hatalmas kontrasztra, amint a zsinagóga óriásinak tűnő fala mellett állva átláthatunk a szomszéd hátsó kertjébe és ugyanezt megismételhetjük a telek hátsó részében is. Ebben a helyzetben semmiféle szabadtéri rendezvény nem működhetne teljességgel. Így jutottam el a díjazott pályázatok elemzéséhez. 

 - Folytatás -